Munkanélküliség? Szabadság!

Forrás: Pinterest

Mielőtt a cím alapján bárki azt gondolná, nem teszek meg mindent azért, hogy állást találjak, leszögezem, hogy erről szó sincs. Azt az érzést szeretném elmesélni, mikor a sokéves hajtás és teljesítménykényszer után hirtelen leszakadt rólam a munkahelyi béklyó. Bár rettentően sajnáltam ott hagyni a jófej kollégáimat, a kilépés után hirtelen úgy éreztem magam, mint aki börtönből szabadult. Munkanélkülivé válásom legelső napjától körülbelül két-három hétig iszonyatosan pörögtem, tele voltam tervekkel, lelkesedéssel, hogy végre lesz időm mindenre és mindenkire, és mennyi hasznos és szuper dolgot fogok művelni. Jelentem: így is lett!

Első lépésként felhívtam az összes barátnőmet, akikkel időhiány miatt sajnos már régen láttuk egymást, és két hétig sorban találkoztam mindegyikükkel. Sétáltunk, ebédeltünk, vacsorázunk, teáztunk, koktéloztunk, és nagyon jókat beszélgettünk. Ismét rájöttem, nem érdemes elhanyagolni a kapcsolatokat, nagyon jól éreztem magam, és igazán feltöltődtem. A barátaim lelket öntöttek belém, meséltek a saját tapasztalataikról, és persze kérés nélkül megígérték, hogy szólnak, ha nekem való lehetőségről hallanak.

Ugyanígy meglátogattam vidéken élő nagyszüleimet és rokonaimat, akikhez – szintén a munkára hivatkozva – az utóbbi években nem jutottam le olyan gyakran, mint szerettem volna. Nagyon rohanó életet élünk itt Budapesten, a meló miatt sokszor hétvégére maradt az ügyintézés, bevásárlás, házimunka, egyéb programok, és valahogy mindig tolódott a vidéki utazás. Nagyon jól éreztem magam otthon, a szülővárosomban, mindenki szeretettel fogadott (mint mindig), és szintén kisimulva, vidáman tértem vissza a mindennapokba. Az elmúlt másfél hónapban több minőségi időt tudtam eltölteni a közvetlen családtagjaimmal is, ami szintén nagyon pozitív. Ők közelebb laknak, de mindenki százfelé rohan, és sokszor csak azt vettük észre, tologatjuk a találkozókat, és szinte csak ünnepekkor van időnk egymásra.

“Szabadságom” legelején kaptam az alkalmon, és néhány orvosi vizsgálatra is bejelentkeztem. Nagylabor és EKG az sztk-ban, nőgyógyászati rutin és fogorvos. Szeretem tudni, hogy minden rendben van, ezért nem igazán éreztem túl jól magam amiatt, hogy a munka és a sok teendő miatt tolódnak az ellenőrzések. Szerencsére minden rendben, “csak” a megrekedt és problémát okozó bölcsességfogaimat kell kibányászni, de még beszéltük is a fogorvossal, legalább most van időm regenerálódni. Ki is kapott hirtelenjében kettőt, ami után pokoli egy hét következett, nem is tudom, meló mellett (vagy egy új munkahelyen) hogyan viseltem volna a felépülést. Most lelkileg készülök a következő két fog kivételére, mert ki tudja, mikor lesz legközelebb egy egész hetem a procedúrára.

Nagyon tetszett, hogy lett időm ügyintézni is: végre nem kellett attól tartani, hogy a túlóra miatt lekésem a bank nyitva tartási idejét, és nem kellett egy hónapot várakozni a megfelelő hivatali időpontra. Mivel délelőtt is ráérek, máris lett mindenhol korábbi időpont, nem kellett a népszerű estikre várni.

Ami számomra szintén nagyon fontos volt (és sajnos a munka miatt elhanyagoltam), eljutottam végre kozmetikushoz és körmöshöz, kicsit szépültem, ami jót tett az önbizalmamnak. Nem igazán tudtam azonosulni a szerencsétlen, pattanásos, lenőtt körmű munkanélküli szerepével, inkább igyekeztem megőrizni a formámat.

Forrás: Pinterest

Elkezdtem sportolni is! Szépen leöltöttem egy telefonos alkalmazást, ami meghatározta az edzéstervet, és kellőképpen noszogatott. Nagyon jól esett a napi 10-30 perces mozgás, kezdtem jobban érezni magam a bőrömben, és örültem, hogy tudatosan is teszek az egészségemért. Sajnos a fogműtétem megtörte ezt a folyamatot, de hamarosan visszatérek a környéken futkorászók közé.

Ezen kívül kicsit elmélyedtem az online világban: ismét több hírportált követek rendszeresen, új blogokat ismertem meg és olvastam végig, feliratkoztam néhány, a szakmámhoz kapcsolódó hírlevélre. Jó, a Facebook is része a napjaimnak, de rengeteg hasznos és izgalmas tartalom van a neten, ha valaki tudatosan elkezd böngészni. Szeretek képben lenni, és végre van időm rá. (Gondolkodom egy-két gyorstalpaló tanfolyamon is, de egyelőre gyűjtöm az információt.)

És a házimunka! Alapvetően szeretem, ha rendben van körülöttem minden, nem bukik ki a szennyes a tartóból, nem halmozódik a vasalatlan ruha, és nem bujkálnak alattomos porcicák a lakásban. Szerencsére most tündér anyósékkal lakunk, aki soha nem éreztette velem, hogy mennyire elhanyagolom a háztartást, és minden rá marad. Pedig így volt: mire én este hazaestem a munkából, ő (aki szintén dolgozik) már puccba vágta a lakást, bevásárolt, és vacsorát főzött. Hétvégén ugyanez: mire az egész hetes hajtás után szombaton késő délelőtt kikecmeregtem az ágyból, már készen volt az ebéd (négy napra előre), és kiteregetve száradtak a ruhák. Nem voltam büszke magamra. Most egy kicsit kompenzálok: míg anyósom dolgozik, én mindent elvégzek, amit csak tudok, és végre nincs kosz és kupi a szobánkban sem, mindig tiszta az ágynemű, és nem halnak szomjan szegény elfelejtett virágok sem. Jó, hogy ráérek rendben tartani a “hátteret”, ami nagyon kell a nyugis mindennapokhoz.

Külön posztot szeretnék majd szentelni annak, mennyivel jobbá vált a kapcsolatunk a férjemmel is, pusztán azáltal, hogy végre van időnk egymásra. Ég és föld, komolyan. És részletesen mesélek majd az álláskeresésemről is, hiszen természetesen napi jó pár órámat a munka utáni kutatás (olykor interjúkra készülés és utazás) tölti ki. 

Mindezen programok miatt szerencsére elmondhatom, hogy tökéletesen lefoglaltam magam, és eddig egy percet sem unatkoztam álláskeresőként. Szerintem nagyon fontos, hogy ne gubózzunk be, ne bújjunk el a családunk elől, ne tűnjünk el a baráti közösségekből, hanem próbáljunk nyitottak, mosolygósak maradni. Igen, sajnos sok minden pénz kérdése, ami álláskeresőként nem igazán áll rendelkezésre, de a barátok és családtagok meg fogják érteni a helyzetünket, és egy sima séta vagy batyus buli máris nem kerül sokba. Ahogyan a futás vagy otthoni edzés sem, és érdemes kifigyelni a szépségszalonok kuponos akcióit, kedvezményeit. Ezen kívül nem szabad mindig otthon kuksolni az elnyűtt szabadidőben, érdemes szépen hajat mosni, belőni a frizurát, normálisan felöltözni, és emberek közé menni: egy rövid bevásárlás is csodákat tesz.

Nagyon megéri, hiszen ha kiegyensúlyozottak vagyunk, jól érezzük magunkat a bőrünkben, az meglátszik majd az interjúeredményeinken is! 🙂