Forrás: Pinterest
Sokszor felmerült már a barátaimmal és ismerőseimmel folytatott beszélgetések során, hogy az álláskeresőkkel sajnos bármit meg lehet tenni, mert kiszolgáltatott helyzetben vannak, úgyis minden lehetőségnek örülnek. Úgy látom, a munkáltatók kezdenek elszemtelenedni (tisztelet a kivételnek): egyre több olyan összetett pozíciót hirdetnek meg, amit mintha nem is egy munkavállalóra, hanem egy egész csapatra szabtak volna, minimálbért ajánlanak fel a két nyelvvizsgát, egyetemi diplomát igénylő munkakörért, illetve 4 órában, félpénzért szeretnének elvégeztetni olyan mennyiségű feladatot, amelyet teljes munkaidőben is nehezen lehetne teljesíteni. Aztán sokszor csak az állásinterjún (vagy még később) derül ki, hogy bizony még a munkaszerződéssel és a bejelentéssel is trükköznének.
Sajnos mindig lesznek olyanok, akiknek nincs más választása, mint elvállalni ezeket a “lehetőségeket”. Túl sok kilátástalan helyzetben lévő munkavállaló dolgozik éhbérért (vagy folyton késő fizetésért), szabadság és bejelentett munkaviszony nélkül. Sajnálom ezeket az embereket, és nem tudom, védi-e őket valaki.
Mert nagyon fontos lenne, hogy az állásinterjúra érkezők, majd a friss alkalmazottak tisztában legyenek a jogaikkal, úgy mint: jogom van az információhoz, jogom van az egyenlő bánásmódhoz, jogom van a törvényes munkaszerződéshez, jogom van a fizetéshez, jogom van a szabadidőhöz. Ha a homokba dugjuk a fejünket, a munkáltatók csak még inkább elszállnak az igényeikkel és feltételeikkel, szuperrobotokat fognak keresni aprópénzért. És ki tudja, hol a határ.
Kedves munkáltatók, képzeljétek, álláskeresőként nekem is vannak elvárásaim.
Eddig úgy gondoltam, ezek teljesen reálisak, de most már kezdek kételkedni. Lehet, hogy túlságosan nagyravágyó vagyok?
Először is szeretnék egy határozatlan idejű munkaszerződést. Jó lenne a szakmámban elhelyezkedni, de szívesen és gyorsan tanulok új dolgokat, így még ehhez sem ragaszkodom. A munkahelyre lehetőleg egy órán belül odaérjek tömegközlekedéssel, de már lassan ebből is hajlandó vagyok engedni. Tényleg nagy igényű lehetek, mert feltételem továbbá a fix, 8 órás munkaidő, sőt, a fix fizetés (ha még cafeteria is van, maga a mennyország). Teljesen átlagos bérrel is elégedett lennék, de szeretnék annyit keresni, hogy a férjem fizetésével együtt képesek legyünk egy alap lakáshitelt törleszteni, rezsit fizetni, kaját és ruhát venni, évente egyszer nyaralni menni, kicsit félre is tenni.
Ennyit szeretnék, tényleg, nem többet. És dolgoznék, mint a kisangyal.
Vakmerő voltam, ki mertem lépni a munkahelyemről, mert hittem abban, hogy a tudásom és tapasztalatom értékes a piacon. Nagyon elcsodálkoztam, mennyire nehéz a hagyományos értelemben vett “normális” munkahelyet találni. Én tényleg nagyon figyelek, de még így is előfordul, hogy beleszaladok olyan hirdetésekbe, ahol bizony nem árulják el előre a trükközést. De jobb esetben még az állásinterjún kiderül, hogy a marketinges meló igaziból ügynöki, a fix fizetés igaziból jutalék alapú, és ne számíts munkaszerződésre, legyél egyéni vállalkozó. Kösz.
FYI: ezt a posztot a “hogyan sikerült a legutóbbi interjúm” jegyében írtam. A keresés tehát folytatódik.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: