Mielőtt arról mesélnék, hogyan sikerült a mai interjúm (érdekesen), azt próbálom összeszedni, általában hogyan is néznek ki ezek a beszélgetések. Mert jó esetben valóban egy kellemes diskurzusról van szó: ez nem vizsga, ahol az asztal másik végén ülő jegyre számon kéri az anyagot, hanem a jelölt is kérdezhet, érdeklődhet, kifejezheti a véleményét.
Teljesen reális (Forrás: Pinterest)
Az állásinterjú tipikusan az a műfaj, amire szerintem lehet – és kell is – készülni, és amiben előbb-utóbb rutint szerez az ember. Az elsőre még remegő lábakkal érkezik az álláskereső, innen-onnan magára szedett tudással, hogy mire is számíthat. Néhány alkalom után azonban már előre lehet tudni, körülbelül mi fog történni a kézfogás és az elbúcsúzás között.
Az első néhány percben a munkáltató/leendő közvetlen vezető/HR-es kicsit oldja a feszültséget („foglaljon helyet”, „igen, bárhová ülhet”, „remélem, könnyen idetalált”), majd vázolja a beszélgetés menetét. Tapasztalatom szerint az interjú elemei többnyire mindig azonosak, csak a sorrendjük változik:
– Az interjúztató megkér, hogy mutasd be önmagad néhány mondatban
– Megkérdezi, miért jelentkeztél erre az állásra
– Az önéletrajzot tanulmányozva konkrét kérdéseket tesz fel a szakmai múltadat/személyes készségeidet firtatva
– Megkérdezi, mit tudsz a cégről
– Bemutatja a céget (jobb esetben a csapatról is mesél)
– Érdeklődik, van-e kérdésed (és mivel általában van, ezekre válaszol)
– Érdeklődik a nettó bérigényedről, amit gondosan felír az önéletrajzod tetejére
– Feladatmegoldás/logikai teszt
A stílus sokféle lehet, én eddig többnyire közvetlen, normális interjúztatókkal találkoztam, akiket valóban érdekelt a szakmai tevékenységem, a személyiségem, sőt, a véleményem (!). Létezik az úgynevezett stresszinterjú, amikor a jelöltet szívatják, és figyelik, hogyan reagál a húzósabbnál húzósabb kérdésekre és feladatokra. Persze a végén elárulják neki, hogy stresszinterjún vett részt, de én például nem igazán érezném magam komfortosan egy ilyen szituációban (még úgy sem, hogy általában pozitívan teljesítek nyomás alatt).
Íme néhány kérdés, amikkel eddig állásinterjúkon találkoztam. Olyanok is vannak köztük, amelyek több beszélgetésen is előfordultak.
– Mit kell tudni Önről?
– Mutassa be, milyen releváns szakmai tapasztalatokkal rendelkezik!
– Említsen egy szakmai eredményt, amire igazán büszke!
– Említsen egy olyan helyzetet, amikor kudarc érte! Hogyan oldotta meg a problémát?
– Mit tesz, mikor egy feladat végrehajtása közben falba ütközik?
– Miért hagyta ott az előző munkahelyét?
– Hogyhogy ilyen fiatalon már ennyi munkahelyet fel tud mutatni?
– Miért váltott ilyen gyakran munkahelyet?
– Hogyan képzeli el magát 5 év múlva?
– És a magánéletben?
– Hogyan képzeli el magát 10 év múlva?
– Sorolja fel 5 jó tulajdonságát!
– Milyen rossz tulajdonságai vannak?
– Irányított már csapatot?
– Mit vár az új munkahelyétől?
– (Miután mesélt a pozícióról:) Hogyan foglalná össze az előbb elhangzottakat?
– Minek kellene ahhoz történnie, hogy próbaidő alatt itt hagyja a céget?
– Hogyan számolt be a munkájáról korábbi vezetőinek?
– Ön szerint milyen a jó főnök?
– Milyen lenne Ön számára az ideális munkahely?
És a kérdések, amelyeket én legtöbbször fel szoktam tenni az interjúk végén:
Forrás: Pinterest
– Pontosan mikor lehetne betölteni az állást?
– Hogyan nézne ki egy munkanapom?
– Várható-e túlóra?
– Milyen a csapat összetétele?
– Milyen a hangulat a mindennapokban?
– Van-e lehetőség képzéseken, konferenciákon részt venni, tanulni?
– Van-e nyelvtanulási lehetőség?
– Van-e előrelépési lehetőség?
– Milyen béren kívüli juttatásokat kapnak a munkavállalók?
– Van-e orientációs programja a cégnek? Hogyan zajlik a betanítás?
– Hány emberrel, mekkora csapattal kellene a mindennapokban együtt dolgoznom?
– Melyek a vállalat hosszú távú céljai?
– Határozatlan idejű-e a munkaszerződés?
– Mennyi a próbaidő?
Az a tapasztalatom, hogy az interjúztatók mindig készséggel válaszolnak az összes kérdésre. Nem türelmetlenek, sőt, inkább biztatnak, tetszik nekik, ha egy jelölt érdeklődő.
Én tehát úgy látom, az állásinterjúk valamennyire egy kaptafára mennek, ezért ezt is lehet tanulni, gyakorolni. Sajnos vannak, akik hátrányban érezhetik magukat amiatt, mert kevésbé jó a beszélőkéjük, nem tudják magukat „eladni”, nekik mindenképpen ajánlott a gyakorlás, akár partnerrel is. Illetve próbáljanak írásban, az önéletrajz egyedivé tételével kitűnni. 🙂
Ti találkoztatok már érdekes/egyedi interjúkérdésekkel?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: