Mikor elvesztettem a munkámat, két dolgot biztosan tudtam: naponta a lehető legtöbbet, akár 7-8 órát is foglalkoznék az álláskereséssel, és ehhez a létező összes csatornát szeretném igénybe venni. Az év eleji dömping után sajnos folyamatosan csökken a meghirdetett pozíciók száma, most már akad olyan nap, hogy csak két-három pályázatot tudok elküldeni, egész egyszerűen nincs több olyan munkakör, ami rám illene.
Forrás: Pinterest
De igyekszem minden lehetőséget kihasználni, hiszen sosem lehet tudni, éppen honnan érkezik majd az a bizonyos telefonhívás. 🙂
Én a következő módszerekkel és helyeken próbálkozom:
– Állásportálok. Van belőlük egy pár, a legnagyobbaktól személyre szabott hírlevelet is kapok naponta, illetve feltöltöttem/aktiváltam az önéletrajzomat is, hogy a HR-esek és fejvadászok kedvükre garázdálkodhassanak. A hírlevelek átböngészése után minden nap egyesével átnézem a portálok friss kínálatát követlenül a honlapjukon is, részletes kereséssel. (A napirendemről itt olvashatsz bővebben.) Ez azért fontos, mert a pozíciók nevei annyira sokfélék lehetnek, hogy simán kimaradhat a hírlevélből egy-egy nekem való munkakör. Sajnos az ellenkezője is előfordul: rengeteg szemét kerül be a “személyre szabott” leveleimbe, például rendszeresen érkeznek termékmenedzseri vagy ügynöki állások felsőfokú cseh és lengyel nyelvtudással, amelyekkel sajnos nem rendelkezem…
TIPP: Ahogy észrevettem, nem szabad egyetlen nagy portálra koncentrálni, érdemes párhuzamosan 4-5 honlap kínálatát figyelni. Meglepő módon kevés az átfedés, a cégek és fejvadászok különböző oldalakat használnak. Az apróhirdetési portálokat viszont ajánlatos elkerülni, de legalábbis fenntartásokkal kezelni, rengeteg az átverés.
– Közösségi portálok. Ez nálam a Facebookot jelenti, de most szeretném megújítani a LinkedIn profilomat is, állítólag tényleg jól használható álláskeresési célokra is. Bár tudtommal senkit nem ismerek, aki itt talált munkát, egy próbát megér. A Facebookon pedig követem a legnépszerűbb álláskereső közösségeket. Némelyik annyira pörög, hogy ha nem nézek rá naponta többször a hírfolyamra, visszakereshetetlenné válnak a régebbi hirdetések.
TIPP: Nem érdemes napokat, de órákat sem várni a jelentkezéssel… A hozzászólásokból az derül ki, hogy a Face-en meghirdetett állásokra rövid időn belül több tucat, sőt, akár több száz pályázat is érkezik. A munkáltatók sok esetben egyszerűen leállítják a jelentkezést, hiszen lehetetlen ennyi önéletrajzot és motivációs levelet átnézni. Carpe diem…
– Ismerősök! Nem lehet eléggé hangsúlyozni a családtagok, távolabbi rokonok, barátok, cimborák, volt iskolatársak, a közös képviselő, a sarki zöldséges stb. szerepét az álláskeresésben. Itt szeretném is megköszönni a számtalan támogató szót és ígéretet, amit én is kaptam, és fordított helyzetben – bár ne kerüljön rá sor – igyekszem viszonozni majd a kedvességet.
TIPP: Tényleg rágjuk az ismerősök fülét, sokaknak elsőre eszébe sem jut, hogy esetleg tudna segíteni… Én úton-útfélen híresztelem, hogy állást keresek, tud róla a körmösöm, a gyerekkori barátaim, a (jelenleg a szakmában mozgó) egykori csoporttársaim, a szomszédaim, exkollégáim, HR-es ismerőseim… Szerintem lassan már ide is kitehetném a CV-met, annyi helyre elküldtem, nyitott könyvnek érzem magam. 🙂 De ha reálisan belegondolunk, bárhonnan érkezhet a pozitív válasz.
– Direkt jelentkezés cégekhez. Mikor erről a módszerről mesélek az ismerőseimnek, általában mindenki meglepődik. Már nem is tudom, hogyan jött az ötlet, hogy az összes szóba jöhető környékbeli cégnek elküldjem a CV-met próba-szerencse alapon. Azt hiszem, egyszer ültem a buszon, és azt figyeltem, sorra megyünk el az irodaházak mellett, és a bejáratoknál számtalan cégnév figyel. Eszembe jutott, miért ne küldhetném el nekik az önéletrajzom pár kedves sorral, hogy állást keresek, ilyen meg ilyen munkakörre gondoltam, megköszönöm, ha üresedés esetén értesítenek. Abból indultam ki, hogy minden cégnél van fluktuáció, és talán egyszerűbbnek tűnik egy magától jelentkező pályázót behívni interjúra, mint kemény pénzekért meghirdetni az állást, majd hónapokig válogatni az álláskeresők között. Rászántam egy-két napot, és körbe-körbe buszoztam a környéken, olyan húszpercnyi járásra az otthonomtól. Lefotóztam egy csomó irodaház bejáratát, felírtam egy rakás cégnevet. A kerületben egy komplett utcát is találtam, ahol csak vállalatok székelnek. Itthon egyesével rákerestem a honlapjukra, profiljukra, elérhetőségükre, és amelyik hely szimpatikus volt, oda elküldtem az anyagomat. Több helyről kedves válasz is érkezett, ígérettel, hogy szólni fognak, ha hasonló pozícióba keresnek embert. Nagyon hiszek ebben a módszerben, és nagyon szeretném, ha végül így találnék állást, mert teljesülne az egyik fontos vágyam: közel legyen a munkahelyem az otthonomhoz. Egyelőre nem jártam sikerrel, de egyre nagyobb sugarú körben keresgélek. Illetve én azzal is kiegyezek, ha 2, 5 vagy 8 év múlva hívnak fel egy visszautasíthatatlan ajánlattal az egyik cégtől. 🙂
TIPP: Bár konkrét pozíció híján motivációs levelet nem tudtam küldeni a cégeknek, az önéletrajzban benne hagytam a “Profil” elnevezésű bekezdést, amiben röviden összefoglaltam a készségeimet, erősségeimet, hozzáállásomat, terveimet. (Erről itt írtam bővebben.) Ezen kívül szintén a CV elején felsoroltam néhány pozíciót, aminek betöltésére alkalmasnak tartanám magam, hogy valamiféle támpontot adjak a cégeknek.
Körülbelül ez az a kör, amiben álláskeresés címén mozgok. Bőven kitölti a napjaimat, és bár néha csökken a lelkesedés, igyekszem kitartani. A munka utáni kutakodás egy igazi türelemjáték, és egy idő után muszáj tudatosan csinálni, különben úgy érezném, elfogytak a lehetőségek, nincs tovább. Pedig lennie kell. 🙂 Ha nem kellettem 50 helyre, majd kellek az 51.-re, vagy a 85.-re… Legalábbis remélem.
Szívesen fogadok további tippeket az álláskereséshez!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: