Valahogy olyan a végzettségem, hogy sosem úszom meg a kétkörös interjúkat. Már ha egyáltalán eljutok a második körig, de a lényeg, hogy többnyire a kiválasztás összetettebb formáiba futottam bele. Tulajdonképpen ezzel egyet is értek: a cégeknek igazi kihívás lehet egy kétoldalas önéletrajz és egy 30-60 perces beszélgetés alapján leszűrni, hogy a munkavállaló alkalmas-e a feladatra, beleillik-e a csapatba, nem fog-e lelépni két hónap múlva. Ugyanígy a munkavállaló is nehéz helyzetben van: eleve izgul, de igyekszik tökéletes teljesítményt nyújtani, és közben megfigyelni az összes fontos részletet a főnök habitusától a tárgyaló felszereltségén át a portás bácsi mosolyáig, amikből el tudja dönteni, szeretne-e az adott munkahelyen dolgozni vagy sem.
Forrás: Pinterest
Mindenkinek hasznos tehát, ha az első állásinterjú után van egy második kör a kiválasztási folyamatban: ilyenkor kicsit már nyugodtabbak a viszonyok, mindkét fél oldottabb, és még több fontos részlet kiderül a pozícióról és a jelöltről egyaránt.
Mi is a második interjú célja, és hogyan zajlik általában?
Nyilván azokat hívják vissza még egy körre, akik az első interjún jól teljesítettek, vagyis tovább jutottak. Olyan ez, mint egy kieséses verseny, ahol több feladaton keresztül hullanak el a jelöltek, míg végül csak egy maradhat, aki ugye mindent visz. 🙂 Második interjúra meghívást kapni jó, mert sikerélményt ad: azt jelenti, hogy az első körön jól teljesítettem, megjegyeztek, szeretnék folytatni az ismerkedést, kíváncsiak rám. És ami a legfontosabb: egy lépéssel közelebb kerültem az állás elnyeréséhez. A második körben többnyire már csak pár jelölt között folyik a küzdelem, de az is előfordulhat, hogy a munkáltató csupán egyetlen embert hív vissza, hiszen szinte biztos abban, hogy a pályázó megfelelő a pozícióra – csak éppen 100 százalékban meg akar győződni erről.
A második találkozón általában ugyanaz az interjúztató van jelen, mint az elsőn, de gyakran bővül a kör. Előfordul, hogy egy magasabb szintű vezető, esetleg egy hr-es is csatlakozik a beszélgetéshez. Sőt, én jártam olyan második körön, ahol már bemutattak a leendő közvetlen munkatársaimnak, ők is kérdésekkel bombáztak, és a főnök a kölcsönös szimpátiától tette függővé a felvételemet. Nyilván azt tesztelték, mennyire illek bele a csapatba, hogyan tudnánk együtt gondolkodni, dolgozni. Érdekes tapasztalat volt ez is: mivel akkor elnyertem az állást, később visszahallottam a kollégáktól, hogy az interjún nagyon tetszett nekik, hogy mennyire magabiztos voltam, milyen kreatív válaszokat adtam, és mennyit mosolyogtam. (Persze nagyon jó érzés volt ezeket a véleményeket hallani, és nekem is kellemes élmény volt ez a fajta “ismerkedés”.)
Előfordulhat, hogy a második interjú előtt speciális felkészülésre van szükség. Ha a munkáltató felhív minket, és örömmel értesít arról, hogy vár ekkor és ekkor egy következő beszélgetésre, érdemes tőle megkérdezni, mire számíthatsz, hogyan képzeld el a második kört, tudsz-e valamit előzetesen tenni a siker érdekében. Nekem mindig segített, ha tudtam, mit várhatok: hányan és kik lesznek bent a meghallgatáson, lesz-e gyakorlati feladat, esetleg tesztelik-e a nyelvtudásom, vagy átnézzek-e bármilyen weboldalt, amivel kapcsolatban kérdéseket kapok majd. Bár többnyire jól teljesítek váratlan helyzetekben is, amire csak tudok, szeretek előre felkészülni.
Arra is számítani kell, hogy a második körön – kölcsönös szimpátia esetén – “komolyra fordulnak a dolgok”, vagyis megkezdődhet az alkudozás a feltételekről, például a bérről is. Nem árt tehát, ha kialakult elképzeléssel érkezünk a leendő fizetésünkről. Illetve elgondolkodunk arról is, valóban pozitív benyomásunk volt-e az első interjún a munkahelyről, a pozícióról és a főnökről, el tudnánk-e képzelni, hogy ott dolgozunk, mindennap oda járunk be. Amennyiben nem, még mindig érdemes egy esélyt adni a második interjúnak, hátha egy plusz információ befolyásolja a döntésünket, netán időközben bármi változás történt: előfordulhat például, hogy mégis a cég egy másik telephelyén lenne a munkavégzés, vagy esetleg egy új pozíciót ajánlanak fel.
A második interjún továbbá ismét lehetőség van kérdéseket feltenni, én ilyenkor szoktam a gyakorlati tudnivalókról érdeklődni: pontosan mikor lehetne kezdeni, hánytól hányig tart a munkaidő, mit kell tudni a túlóráról, van-e fejlődési/előrelépési lehetőség. A munkáltatók szeretik, ha egy jelölt “tud kérdezni”, ebből le lehet szűrni, hogy valóban érdekli-e az állás, egyáltalán mennyire gondolja komolyan a dolgot.
A második kör gyakran ajánlattétellel zárul, és ott helyben el kell döntenünk, elfogadjuk-e a felkínált lehetőséget és feltételeket. Lehet persze gondolkodási időt kérni, de nem érdemes sokáig halogatni a dolgot, hiszen elképzelhető, hogy több várományos van az állásra. Egy második kör után a jelölt már általában megfelelő mennyiségű információ birtokában van, és el tudja dönteni, szeretne-e az adott munkahelyen dolgozni.
Főleg magasabb szintű pozícióknál előfordulhat, hogy a második interjúkört egy harmadik is követi, ilyenen még nem jártam, nyilván ezeken az alkalmakon már a vezetői és egyéb fontos készségeket, tapasztalatokat is meg kell csillogtatni. Ti általában hány körös kiválasztási folyamatban vettetek részt?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: