Álláskaland

Így reagáltak az ismerősök a hírre, hogy munkanélküli lettem

Forrás: Pinterest

Körülbelül minden ismerősömnek ugyanaz a reakciója, ha elmesélem, hogy állás nélkül maradtam.

Összegyűjtöttem a leggyakoribb visszajelzéseket, amiket én megkaptam az elmúlt hetekben.

1. Úgyis találsz valamit!

Hát, remélem is, hogy nem kell a következő kb. 37 aktív évemet munkanélküliként eltöltenem… 🙂 Ez amúgy a kedves biztatás leggyakoribb formája, szinte mindenkitől hallottam.

2. Biztosan pikk-pakk elhelyezkedsz! A te képességeiddel…

Köszöntem a bókokat, viszont ezeket a képességeket előbb a munkáltatók tudomására kéne tudnom hozni, és legfőképpen azokéra, akik épp olyan embert keresnek, mint én vagyok. Írtam is már arról, hogy sokszor mennyire nem találja egymást  kereslet és a kínálat. A másik dolog: rengeteg ügyes, tapasztalt álláskereső szaladgál ám az utcán manapság, és a többségnek nehéz jó munkát találnia.

3. De hát annyi állás van Pesten!

Ez igaz, és szerencsés is vagyok, hogy a fővárosban élek. Ám ez nem így működik, hogy ha pesti (budai) vagyok, akkor be kell sétálnom az első szimpi céghez, és már enyém is a meló. Elég strapás tuti állást találni még itt is.

4. Most legalább van időd pihenni!

Ez így van, de most már két hónapja itthon ülök, és köszönöm, kipihentem magam. Nehezemre esett lenyugodni a pörgős mindennapok után, de megtörtént, és most már újból tele vagyok tettvággyal, nem szeretem lógázni a lábam.

5. Körbenézek, hátha találunk neked valamit!

Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, mennyire rendes családtagjaim, barátaim, ismerőseim vannak, akik kérés nélkül ajánlkoznak, és továbbítják az önéletrajzomat a megfelelő helyekre, linkeket és telefonszámokat küldenek át, ahol próbálkozhatok. Hatalmas segítség, köszönöm!

6. Miért nem mész külföldre?

Ennek több oka is van, röviden annyi, hogy én szeretek itt élni. Volt alkalmam többször külföldön járni rövidebb-hosszabb időszakokra, magánúton és munkaügyben is, és úgy érzem, nem tudnám megszokni, hogy egy másik országban éljek. Rettenetesen hiányoznának a családtagjaim és a barátaim, egyáltalán az ismerős helyek, szokások. Amíg csak lehet, itthon próbálkozom.

Ti milyen reakciókat kaptatok a családtól és a barátoktól, amikor álláskeresésbe fogtatok?

 

Álláskaland – már a Facebookon is! >>

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!