Írtam már arról korábban, hogy elképzelhető, nagyon válogatós vagyok. Ennek ellenére hiszek abban, hogy létezik olyan munkahely, ahol a szakmámban dolgozhatok, kellemes a munkakörnyezet, tanulhatok, nem unatkozom, ugyanakkor nem szakadok meg a túlórákban, és nem kell naponta órákat utaznom oda és vissza.
Összeírtam, én milyen intő jeleknél csukom be az álláshirdetést, és döntök úgy, hogy inkább nem adom be a pályázatomat.
Forrás: Pinterest
– Ha túl sok mindent várnak, és alig kínálnak valamit. Számtalan gyanús hirdetéssel találkoztam már, ami két-három nyelv ismeretét, diplomát, többéves tapasztalatot várt el a jelöltektől, az elvégzendő feladatokat olvasva középvezetői felelősség rajzolódik ki, majd a “Mit kínálunk” részbe a “kellemes környezet, változatos munka, jó csapat” kör kerül, egy szó sem esik versenyképes vagy legalábbis korrekt fizetésről, hosszú távú szerződésről.
– Ha jutalékos rendszerben történne a fizetés. Azt hiszem, ezt nem kell magyaráznom. Tudom, hogy átmenetileg jól tud jönni egy ilyen állás is, de most, lakásvásárlás előtt nagyon szeretném tudni, hogy mégis mekkora bevételre számíthatok havonta.
– Ha gmail-es címre várják a jelentkezést. Ez esetben komolytalannak ítélem meg a hirdetést, és ezzel szerintem nem vagyok egyedül. Ugyanígy gyanús, ha nincs a cégnek honlapja. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy egy hivatalos weboldal és e-mail cím nélkül működő cég sikeres legyen annyira, hogy alkalmazottakat tudjon fenntartani. (Tisztelet a kivételnek!)
– Ha messze van a munkahely. Ha rövid nyomozás után kiderül, hogy tömegközlekedéssel több mint 60 percet kellene utazni oda, majd vissza is, akkor – bármennyire vonzó az ajánlat – sajnos tudom, hogy nem érezném magam jól a mindennapokban. Sokáig utaztam napi 140 percet, és be kellett vallanom magamnak, hogy nehezen bírom. Türelmetlen vagyok, mindig azon jár az agyam, mennyi más hasznos dolgot művelhetnék ahelyett, hogy buszra várok, buszon ülök. (Amúgy sem rajongok a buszokért, többnyire büdösek, és sokszor a rosszullétig ráznak.)
– Ha feltétel a jogosítvány és a saját autó. Bár nincs gondom a napi favágásszerű munkavégzéssel (postázás, iratrendezés), szerintem egy marketingesnek nem dolga, hogy a legyártott anyagokat ő maga szállítsa ki a cégekhez, és rakodja ki a csomagtartóból. Sem az, hogy üzletkötői minőségben szaladgáljon a városban. Van jogsim, de nincs vezetési gyakorlatom a fővárosban, és semmi kedvem egy céges autóval rutint szerezni. Pláne ne várják el, hogy legyen autóm, és azt használjam munkacélokra. Tudom, hogy vannak munkakörök, ahol ez megkerülhetetlen, de én nem ezt az utat szeretném járni (autózni).
– Ha elvárják a számlaképességet. Önmagában nincs bajom ezzel, ismerem és jónak tartom a KATA rendszerét, de ha már arra adnám a fejem, hogy a tudásomból egyéni vállalkozóként éljek meg, azt nem egy cég kötelékében tenném, ami esetleg még le is fölözi a hasznomat. Kaptam ilyen ajánlatot, nem fogadtam el.
– Ha egyáltalán nem kérnek nyelvtudást. Bár munkaidőm nagy részében kifejezetten szeretnék magyarul dolgozni, szerintem számos szakmában nem lehet idegennyelv nélkül boldogulni: a nemzetközi trendek követéséhez, partnerekkel való kapcsolattartáshoz muszáj egy kis tudás, ha nem is kell naponta használni. Sajnos a nyelvismeretet nem igénylő pozícióknál általában a fizetés is elég alacsony.
Szeretném hangsúlyozni, ez csak az én listám, mások nyilván egészen más szempontokat tartanak szem előtt álláskereséskor. Nálatok mi számít gyanúsnak és kizáró oknak egy álláshirdetésben?
Szia!
Ezek nagyjából nálam is a kizáró tényezők, valamint még az, ahol házalós, ügynökösködős munkát próbálnak álcázni. Esetleg még azok, ahol a cégnevet fel sem tüntetik.