1.0Álláskalandhttps://allaskaland.cafeblog.huÁlláskalandhttps://allaskaland.cafeblog.hu/author/zolddio/[caption id="attachment_25" align="alignleft" width="178"]<a href="https://hu.pinterest.com/pin/372743306631254033/"><img class="wp-image-25" src="https://allaskaland.cafeblog.hu/files/2015/03/874b5c78e6094c40b8750fad1e17bde0-200x300.jpg" alt="" width="178" height="267" /></a> Forrás: Pinterest[/caption] <p>Mielőtt a cím alapján bárki azt gondolná, nem teszek meg mindent azért, hogy állást találjak, leszögezem, hogy erről szó sincs. Azt az érzést szeretném elmesélni, mikor a sokéves hajtás és teljesítménykényszer után hirtelen leszakadt rólam a munkahelyi béklyó. Bár rettentően sajnáltam ott hagyni a jófej kollégáimat, <strong>a kilépés után hirtelen úgy éreztem magam, mint aki börtönből szabadult.</strong> Munkanélkülivé válásom legelső napjától körülbelül két-három hétig iszonyatosan pörögtem, tele voltam tervekkel, lelkesedéssel, hogy végre lesz időm mindenre és mindenkire, és mennyi hasznos és szuper dolgot fogok művelni. Jelentem: így is lett!</p> <p>Első lépésként <strong>felhívtam az összes barátnőmet,</strong> akikkel időhiány miatt sajnos már régen láttuk egymást, és két hétig sorban találkoztam mindegyikükkel. Sétáltunk, ebédeltünk, vacsorázunk, teáztunk, koktéloztunk, és nagyon jókat beszélgettünk. Ismét rájöttem, nem érdemes elhanyagolni a kapcsolatokat, nagyon jól éreztem magam, és igazán feltöltődtem. A barátaim lelket öntöttek belém, meséltek a saját tapasztalataikról, és persze kérés nélkül megígérték, hogy szólnak, ha nekem való lehetőségről hallanak.</p> <p>Ugyanígy <strong>meglátogattam vidéken élő nagyszüleimet és rokonaimat,</strong> akikhez - szintén a munkára hivatkozva - az utóbbi években nem jutottam le olyan gyakran, mint szerettem volna. Nagyon rohanó életet élünk itt Budapesten, a meló miatt sokszor hétvégére maradt az ügyintézés, bevásárlás, házimunka, egyéb programok, és valahogy mindig tolódott a vidéki utazás. Nagyon jól éreztem magam otthon, a szülővárosomban, mindenki szeretettel fogadott (mint mindig), és szintén kisimulva, vidáman tértem vissza a mindennapokba. Az elmúlt másfél hónapban <strong>több minőségi időt tudtam eltölteni a közvetlen családtagjaimmal is,</strong> ami szintén nagyon pozitív. Ők közelebb laknak, de mindenki százfelé rohan, és sokszor csak azt vettük észre, tologatjuk a találkozókat, és szinte csak ünnepekkor van időnk egymásra.</p> <p>"Szabadságom" legelején kaptam az alkalmon, és <strong>néhány orvosi vizsgálatra is bejelentkeztem.</strong> Nagylabor és EKG az sztk-ban, nőgyógyászati rutin és fogorvos. Szeretem tudni, hogy minden rendben van, ezért nem igazán éreztem túl jól magam amiatt, hogy a munka és a sok teendő miatt tolódnak az ellenőrzések. Szerencsére minden rendben, "csak" a megrekedt és problémát okozó bölcsességfogaimat kell kibányászni, de még beszéltük is a fogorvossal, legalább most van időm regenerálódni. Ki is kapott hirtelenjében kettőt, ami után pokoli egy hét következett, nem is tudom, meló mellett (vagy egy új munkahelyen) hogyan viseltem volna a felépülést. Most lelkileg készülök a következő két fog kivételére, mert ki tudja, mikor lesz legközelebb egy egész hetem a procedúrára.</p> <p>Nagyon tetszett, hogy <strong>lett időm ügyintézni is:</strong> végre nem kellett attól tartani, hogy a túlóra miatt lekésem a bank nyitva tartási idejét, és nem kellett egy hónapot várakozni a megfelelő hivatali időpontra. Mivel délelőtt is ráérek, máris lett mindenhol korábbi időpont, nem kellett a népszerű estikre várni.</p> <p>Ami számomra szintén nagyon fontos volt (és sajnos a munka miatt elhanyagoltam), <strong>eljutottam végre kozmetikushoz és körmöshöz,</strong> kicsit szépültem, ami jót tett az önbizalmamnak. Nem igazán tudtam azonosulni a szerencsétlen, pattanásos, lenőtt körmű munkanélküli szerepével, inkább igyekeztem megőrizni a formámat.</p> [caption id="attachment_28" align="alignright" width="185"]<a href="https://hu.pinterest.com/pin/520236194429281381/"><img class="wp-image-28 " src="https://allaskaland.cafeblog.hu/files/2015/03/a36098a19ffc9a9e314b8779a2dca186-225x300.jpg" alt="a36098a19ffc9a9e314b8779a2dca186" width="185" height="247" /></a> Forrás: Pinterest[/caption] <p><strong>Elkezdtem sportolni is!</strong> Szépen leöltöttem egy telefonos alkalmazást, ami meghatározta az edzéstervet, és kellőképpen noszogatott. Nagyon jól esett a napi 10-30 perces mozgás, kezdtem jobban érezni magam a bőrömben, és örültem, hogy tudatosan is teszek az egészségemért. Sajnos a fogműtétem megtörte ezt a folyamatot, de hamarosan visszatérek a környéken futkorászók közé.</p> <p><strong>Ezen kívül kicsit elmélyedtem az online világban:</strong> ismét több hírportált követek rendszeresen, új blogokat ismertem meg és olvastam végig, feliratkoztam néhány, a szakmámhoz kapcsolódó hírlevélre. Jó, a Facebook is része a napjaimnak, de rengeteg hasznos és izgalmas tartalom van a neten, ha valaki tudatosan elkezd böngészni. Szeretek képben lenni, és végre van időm rá. (Gondolkodom egy-két gyorstalpaló tanfolyamon is, de egyelőre gyűjtöm az információt.)</p> <p><strong>És a házimunka!</strong> Alapvetően szeretem, ha rendben van körülöttem minden, nem bukik ki a szennyes a tartóból, nem halmozódik a vasalatlan ruha, és nem bujkálnak alattomos porcicák a lakásban. Szerencsére most tündér anyósékkal lakunk, aki soha nem éreztette velem, hogy mennyire elhanyagolom a háztartást, és minden rá marad. Pedig így volt: mire én este hazaestem a munkából, ő (aki szintén dolgozik) már puccba vágta a lakást, bevásárolt, és vacsorát főzött. Hétvégén ugyanez: mire az egész hetes hajtás után szombaton késő délelőtt kikecmeregtem az ágyból, már készen volt az ebéd (négy napra előre), és kiteregetve száradtak a ruhák. Nem voltam büszke magamra. Most egy kicsit kompenzálok: míg anyósom dolgozik, én mindent elvégzek, amit csak tudok, és végre nincs kosz és kupi a szobánkban sem, mindig tiszta az ágynemű, és nem halnak szomjan szegény elfelejtett virágok sem. Jó, hogy ráérek rendben tartani a "hátteret", ami nagyon kell a nyugis mindennapokhoz.</p> <p>Külön posztot szeretnék majd szentelni annak, mennyivel jobbá vált a kapcsolatunk a férjemmel is, pusztán azáltal, hogy végre van időnk egymásra. Ég és föld, komolyan. És részletesen mesélek majd az álláskeresésemről is, hiszen természetesen napi jó pár órámat a munka utáni kutatás (olykor interjúkra készülés és utazás) tölti ki. </p> <p>Mindezen programok miatt szerencsére elmondhatom, hogy tökéletesen lefoglaltam magam, és eddig egy percet sem unatkoztam álláskeresőként. Szerintem nagyon fontos, hogy <strong>ne gubózzunk be, ne bújjunk el a családunk elől, ne tűnjünk el a baráti közösségekből, hanem próbáljunk nyitottak, mosolygósak maradni.</strong> Igen, sajnos sok minden pénz kérdése, ami álláskeresőként nem igazán áll rendelkezésre, de a barátok és családtagok meg fogják érteni a helyzetünket, és egy sima séta vagy batyus buli máris nem kerül sokba. Ahogyan a futás vagy otthoni edzés sem, és érdemes kifigyelni a szépségszalonok kuponos akcióit, kedvezményeit. Ezen kívül nem szabad mindig otthon kuksolni az elnyűtt szabadidőben, érdemes szépen hajat mosni, belőni a frizurát, normálisan felöltözni, és emberek közé menni: egy rövid bevásárlás is csodákat tesz.</p> <p>Nagyon megéri, hiszen ha kiegyensúlyozottak vagyunk, jól érezzük magunkat a bőrünkben, az meglátszik majd az interjúeredményeinken is! :)</p> <p> </p> <p> </p>richhttps://allaskaland.cafeblog.hu/files/2015/03/874b5c78e6094c40b8750fad1e17bde0-e1426445159772-150x150.jpg150150