1.0Álláskalandhttps://allaskaland.cafeblog.huÁlláskalandhttps://allaskaland.cafeblog.hu/author/zolddio/<p>Annak, aki általánosságban nagyon tevékeny, mindig azt figyeli, hogyan alkothat valami hasznosat, és szeret megfelelni az elvárásoknak, a munkanélküliség különösen frusztráló állapot. Hirtelen úgy érzed, <strong>senki nem veszi hasznodat, céltalanul lézengsz a nagyvilágban,</strong> minden nap felmutatható eredmény nélkül telik el, és a hetek összefolynak anélkül, hogy bármiben előre haladtál volna.</p> [caption id="attachment_108" align="alignleft" width="249"]<a href="https://hu.pinterest.com/pin/128704501827591463/"><img class="wp-image-108 " src="https://allaskaland.cafeblog.hu/files/2015/03/78dbd99a91d54c96a5ccac0cddb587a1-300x300.jpg" alt="" width="249" height="249" /></a> Forrás: Pinterest[/caption] <p class=" wp-image-102 size-full">Elég nagy kontraszt, amikor a napi számos értekezlet, találkozó, e-mail, telefonhívás, ügyfél és SOS feladat után egyik napról a másikra hirtelen elnémul a mobil, nincsenek ad hoc kötelezettségek, amelyeket azonnal teljesíteni kell, megszűnnek a beosztandó teendők, és az akár napi több tucat kollégával és ügyféllel lebonyolított kommunikáció helyett csak a csend (vagy a tévé) marad. Észrevettem, hogy kiszakadva a mindennapi pörgésből nagyon lelassultam, ami egyrészt jó (hiszen teljesen megszűnt az ártó stressz), másrészt féltem attól, hogy előbb-utóbb az állásinterjún nem tudok olyan frissen, asszertíven jelen lenni, ahogyan kell, és ahogy elvárnám magamtól. Hamar beláttam, hogy <strong>muszáj olyan tevékenységeket keresnem, amelyek szellemileg és fizikailag eléggé leterhelnek </strong>ahhoz, hogy ne zizzenjek meg, és persze formában tartsam magam. </p> <p>Íme néhány példa, én álláskeresőként miben keresem a mindennapi kihívásokat.</p> <p>- <strong>Vezetni tanulok.</strong> Bár van jogsim - ráadásul legalább tíz éve -, sajnos soha nem sikerült értékelhető gyakorlatot szereznem a mindennapi forgalomban. Nyilván ez összefügg azzal, hogy belvárosi lakosként mindig egyszerűbb volt tömegközlekedni, mint autót fenntartani és nem létező parkolókat vadászni. Persze az is közrejátszhatott, hogy a férjem egyik kedvenc tevékenysége a vezetés, ezért egyértelmű, hogy kettőnk közül mindig ő ült a volánhoz. Aztán külvárosba költöztünk, és itt a "hegyen" (ami valójában domb) már macerásabb a 20-30 percenként közlekedő buszra várni, egyszerűbb lenne bepattanni a kocsiba. Ezért most, hogy nincs munkahelyi feszkó és túlóra, elérkezettnek láttam az időt, hogy vége normálisan megtanuljak vezetni. Egy elhagyott útszakaszon és parkolóban kezdtük a rutinozást, egyelőre nagyon lelkes vagyok. Annál is inkább, mert a vezetési gyakorlat egyre több álláshirdetésben szerepel kötelező elvárásként...</p> <p>- <strong>Egyre több időt töltök a konyhában. </strong>Míg a többi házimunkával viszonylag korán barátságba kerültem, a főzés valahogy mindig kicsit misztikus, nagy volumenű dolognak tűnt nekem, amihez valamifajta szuperképességre van szükség: először is gondosan meg kell tervezni a menüt, majd előrelátóan bevásárolni, mindenki ízlésére figyelve megalkotni az ételt, végül gusztusosan tálalni. Ja, és persze eltakarítani a romokat. Számomra, aki hétvégén is mindig rohantam valahová, korábban elképzelhetetlennek tűnt, hogy majd órákat kotyvasztok a konyhában, és ízletes, izgalmas fogások kerülnek ki a kezem alól. Bár persze egyszerűbb dolgokat már régóta simán elkészítek, most azokat a praktikákat próbálom ellesni anyóstól, amiktől igazán finom és házias lesz a vasárnapi ebéd. Viccesen nézünk ki, mert hétvégente egész délelőttökre kiköltözünk a konyhába, ő mutogat, magyaráz, fűszerez és adagol, én pedig egy kis füzettel állok mellette, és gondosan jegyzetelem a titkokat. Elméletben már szuper szakácsnő vagyok, szerintem hamarosan bátorságom is lesz kivitelezni a bonyolultabb fogásokat. Addig pedig a számítógépen lelkesen egyedi szakácskönyvvé szerkesztem, formázom a tanultakat, aminek nagy hasznát veszem egyszer (ha végre kapok munkát, ergo el tudunk költözni, ergo lesz saját konyhám is).</p> [caption id="attachment_112" align="alignright" width="261"]<a href="http://www.logikaifeladatok.hu/jatekok/river.html"><img class="wp-image-112" src="https://allaskaland.cafeblog.hu/files/2015/03/29cef1497182fa441616c81732f8b272-300x207.jpg" alt="" width="261" height="180" /></a> Katt az egyik kedvenc játékomért! Forrás: Pinterest[/caption] <p>- <strong>Egy kis agytorna egyaránt hasznos és érdekes.</strong> Ha nem is napi rendszerességgel, de gyakran keresgélek IQ-teszteket, logikai feladványokat a neten. Érdekes módon ma már az állásinterjúkon is gyakran találkozhatunk ilyen írásbeli feladatokkal, a HR-esek előszeretettel mérik fel a jelöltek gondolkodását, képességeit ilyen módon. Én hiszek abban, hogy a teljesítményemen lehet javítani, nem a velem született intelligenciától függ. Szívesen gyakorolgatok tehát, néha felhúzom magam, aztán visszatérek, és századszor is keresem a megoldást egy-egy trükkös feladványra. Akit érdekel, érdemes guglizni egy kicsit, izgis teszteket lehet találni. Ugyanígy a nyelvgyakorlással is próbálom frissen tartani az agyam. Két-három szótanító alkalmazás is van a telefonomon, jól elszórakozom velük. Találtam olyan hangoskönyv-applikációt is, ami az angol nyelvű felolvasás mellé magát a szöveget is mutatja, így sokkal hatékonyabb a gyakorlás.</p> <p>- <strong>Az edzés, rendszeres futás</strong> is olyasvalami, ami erősíti az akaraterőt, fejleszti a kitartást. Bár soha nem sportoltam versenyszerűen, hosszabb-rövidebb ideig már számos mozgásformát kipróbáltam: aerobikoztam, zumbáztam, úsztam, vízitornáztam, hegyi bicikliztem. Most elég jól összebarátkoztam néhány mobilalkamazással, ami segít a rendszeres mozgásban, és még fizetnem sem kell a bérletért. Ha nincs is kedvem kimenni a lakásból, a házi edzőm szól, hogy itt a futás ideje, és mikor kint vagyok, már nagyon élvezem az egészet. Főleg most, hogy süt a nap, és nem fagy le a fülem a mínusz fokokban. Jó érzés, hogy én, aki soha nem voltam sportember, az egészségem érdekében célokat tűzök ki magam elé, és - bár kis noszogatással, de - teljesíteni is tudom őket. Ha megvolt a napi kilométer, levezetésképpen egy kis súlyzózás vagy biciklizés is belefér, és máris jobban megy este az alvás. Remélem, kellemes mellékhatásként néhány kiló is igyekszik leszaladni rólam. :) </p> <p>A főnökeim, kollégáim helyett tehát most elsősorban magamnak szeretnék megfelelni, és a saját magam általa kitűzött célokat próbálom elérni. Néha nehezebb, mert megtörik a lelkesedés, jön az önsajnálat, elhagyom magam, csak fekszem a tévé előtt begubózva és nyűgösen. De másnap általában ismét lelkesen kelek, magamban számba veszem a teendőimet, és tényleg élvezem, hogy ennyi "teljesítendő feladatom" van. </p> <p>Most pedig megyek is, mert hét ágra süt a nap, és vár a futócipőm. :)</p> <p> </p> <p> </p>richhttps://allaskaland.cafeblog.hu/files/2015/03/78dbd99a91d54c96a5ccac0cddb587a1-150x150.jpg150150