A hosszú hallgatásom oka – bizonyára kitaláltátok – az, hogy találtam munkát. Most már másfél éve ugyanott dolgozom, és eléggé élvezem. A próbaidő alatt elég komolyan kellett tanulnom és gyakorolnom, hogy minden munkakört képes legyek maradéktalanul ellátni, emellett nem maradt időm a blogra. Utána pedig, hát, már nem volt akkora a lelkesedésem, hogy egy olyan helyzetről írjak, amit (bár jól ismerek, de) éppen nem élek át.
Szeretném mindenkinek megköszönni, aki olvasott, és remélem, minél rövidebb ideig jártok hasonló cipőben. Ne feledjétek: ez az állapot átmeneti, előbb-utóbb mindenki megtalálja a helyét! 🙂
Üdv!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: